Az Új Szó napilapban szeptember 4-én megjelent interjú

Rudolf Chmel: sikernek tartom a hivatal létrejöttét  

 

2010. szeptember 4. szombat

 

A koalíciós tárgyalások eredményeképpen a Híd „megörökölte” az emberi jogi és kisebbségi miniszterelnök-helyettesi posztot, amelyet az első Dzurinda-kormány idején hoztak létre, és két cikluson át ezt a funkciót az MKP jelöltje töltötte be. Sokan csak egy fogatlan hivatalt láttak benne, a Híd azonban döntési hatáskörökkel megerősítve egy erős kisebbségügyi hivatalt szeretne kiépíteni belőle. Rudolf Chmel miniszterelnök-helyettest kérdeztük.

LAJOS P. JÁNOS

    - A koalíciókban minden megállapodás több nézetből, elképzelésből születik. Amint a parlament megszavazza a hatásköri törvényt, a kormányhivatal költségvetésében önálló fejezet lesz a hivatal költségvetése, felhasználásába senki sem szólhat bele kívülről. A miniszterelnök-helyettes költségvetési keretét Csáky Pál és Dušan Čaplovič idején a kormányhivatal vezetője irányította, az ő aláírása nélkül semmi sem kerülhetett kifizetésre, magának a miniszterelnök-helyettesnek nem voltak pénzügyi hatáskörei, sem költségvetési önállósága. Ez tehát most megváltozik.

   - A hivatal hatáskörei Dušan Čaplovič idején is bővültek, de nem az emberi és kisebbségi jogok vonatkozásában. Oda tették például az európai ügyeket, de a döntési jogkör a miniszterelnök irodájában kötött ki. Amikor a koalíciós tárgyalásokon felmerült, hogy az emberi és kisebbségi jogok hivataláért a Híd vállalhatna felelősséget, azt mondtam, csak abban az esetben, ha a hivatal feladatait pontosan behatárolhatjuk, és a döntési hatásköreit tágíthatjuk, mivel Čaplovič idején ezek csak formálisak voltak. Azt tanácsoltam, kizárólag az emberi jogok és a kisebbségi ügyek maradjanak a hivatal hatáskörében, és sokkal intenzívebben foglalkozzon velük. A hivatal az emberi és nemzetiségi kisebbségi jogok olyan intézményévé nőheti ki magát, amely csak megnevezésében különbözik a minisztériumtól, lényegét tekintve nem. Jómagam továbbra is tartom a választási kampányban tett javaslatomat, hogy állítsunk fel egy emberi jogi és nemzetiségi kisebbségi minisztériumot, mert ezt politikailag racionális követelésnek vélem. A minisztériumok számának csökkentése népszerűségnek örvendett Ficoék alatt, ezért védhetetlen egy új tárca létrehozása, vélekedtek többen. Elutasításuk mögött igazából kőkemény nacionalizmus lappang, ami valamennyi szlovák kormányt gátolja abban, hogy valódi minisztériumot állítson e témaköröknek. Innen nézve sikernek tartom a hivatal életre hívását és részleges önállóságát.

 

   - Mintegy ötven szakember dolgozhat majd itt, a hatásköri törvény módosításáig kevesebben, de addig sem ülünk tétlenül. Még a nyitottabb szlovák demokraták körében is alapos meggyőző munkát kell végeznünk, hogy fölfogják, a jövőben nagyobb figyelmet kell szentelni az emberi és a kisebbségi jogok rendszerének, elkerülhetetlen az itt élő nemzetiségi kisebbségek jogállásának törvény általi definiálása. Ettől ugyan koalíciós partnereink szívják a fogukat, mi azonban ezen a törvénytervezeten is dolgozni fogunk. A jelenlegi hivatalból csupán az emberi jogi főosztályt hagyjuk meg, amely két alappillérre épül, az emberi jogok és a nemzetiségi kisebbségi jogok osztályára. Mindkettőnek szakmailag behatárolt alosztályai lesznek, az utóbbinak kulturális és oktatásügyi alosztálya.

 

   - Ha visszajönnek, nemcsak az emberi és kisebbségi jogokat fogják semmibe venni, hanem az agresszió különféle formáit hozzák újra a felszínre, s nemcsak a kisebbségek, maga az ország kerül ismét a veszélyeztetettség állapotába. Róluk még az is elképzelhető, hogy a nemzetiségi kultúrák finanszírozását garantáló, s remélem, a parlament által mihamarabb jóváhagyandó törvényt is kiürítik, amit az őket követő kormánykoalíció megint nem hagyhat figyelmen kívül. A kormánynak tehát úgy kell dolgoznia, hogy a pénzszűke ellenére ne bukjon meg, és az agresszív nacionalisták ne jöhessenek vissza, más lehetőség nincs.

 

   - Az emberi jogok rendszerei szinte valamennyi tárcát érintik, a témakörben hivatalunk a koordinátor szerepét játssza, ami a minisztériumoknak is újdonság. Az is köztudott, hogy a kulturális tárcától hozzánk kerül a kisebbségi kultúrák támogatási rendszere, ami a pályázatok működtetésével jár.

   - Egyik legfőbb kötelességünk a nemzetiségi kisebbségi kulturális intézmények támogatásának garantálása. A művészeti csoportok közül egyedül az Ifjú Szivek kerül közvetlenül a hatáskörünkbe. A színházak a megyei önkormányzatok hatáskörébe tartoznak, de már tudom, hogy szívesen visszatérnének a központi államigazgatáshoz. Kulturális miniszterként a decentralizációt szorgalmaztam, és szorgalmazom ma is, vagyis hogy a színházaink annak a régiónak a hatáskörébe tartozzanak, amelyben működnek, függetlenül attól, hogy fellépési területük sok esetben túlterjed a megye határain. Emiatt indokoltnak tartom az állami támogatást is, de ez még korántsem végleges döntés. Erre is majd a kisebbségi kultúrák finanszírozását taglaló törvényben kell megoldást találni. A nemzetiségi kisebbségi múzeumok minisztériumi hatáskörben vannak, a Szlovák Nemzeti Múzeum égisze alatt működnek, s mert a működési szerkezetük egységet feltételez, státusuk nem változik. Koncepcionális, tartalmi, perszonális kérdésekbe azonban beleszólása lesz a hivatalnak. A szóban forgó törvénynek meg kell neveznie az adott kisebbségek számára meghatározó jelentőségű intézményeket is, s ebben a nemzeti kisebbségek képviselőinek kell konszenzusra jutniuk. A nemzetiségi kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló törvénynek azt is meg kell határoznia, mit jelent, mit tartalmaz a nemzeti kisebbség fogalma a Szlovák Köztársaságban, hiszen, bármennyire hihetetlen, ennek az identitásnak a definiálását egyetlen törvényünk sem tartalmazza.

 

   - Az említett törvény rugalmasan szabályozná a kulturális támogatások felosztását, garantálná a rendszer abszolút átláthatóságát, s hogy a valóban értékes pályázatok részesüljenek támogatásban. Mi tagadás, hat évvel ezelőtt, kulturális miniszterként már előterjesztettem egy ilyen törvényt, de már a koalíciós egyeztetésen elbukott. Remélem, a mai kormánytagok és a koalíció törvényhozói már belátják, hogy e törvény újabb negálása nem a haladást és a demokrácia stabilizálását, hanem a reakciót segítené. Sarkalatos kérdés, hogy mennyi pénzt juttatunk a nemzeti kisebbségi kultúrák támogatására. A lakosság mintegy 15% vallja magát kisebbséginek, a tárca költségvetéséből mégis mindössze 2% támogatást kapnak. Ezt azzal magyarázzák, hogy a nemzeti kisebbséghez tartozó polgár részt vehet valamennyi szlovák kulturális rendezvényen, s ezáltal a szlovák kulturális intézményeknek juttatott állami támogatásból is részesül. Szerintem ez fordítva is igaz – emberi jogi szempontból ez az érvem kifogásolhatatlan ellenérv. A kultúrára szánt költségvetési és önkormányzati pénzek elosztásánál méltányolni kellene a nemzetiségi kisebbségek számarányát. A valós helyzetet a tárca költségvetésének 8-9%-a tükrözné.

 

   - Az államnyelvtörvény módosítása a kulturális tárca hatásköri feladata, mi korrekciós javaslatokat teszünk. Szeretnénk a jog nyelvén egyértelművé tenni, hogy ez a törvény egyedül az államnyelvről szól, nem áll a kisebbségi nyelvekkel szemben sem diszkriminatív, sem szankcionáló viszonyban. Ésszerű lenne, ha a parlament az államnyelvtörvény módosításával egy időben fogadná el a kisebbségi nyelvek használatáról szóló jogszabály módosítását is. Ennek előkészületei, mivel ebben a kisebbségi nyelvekről van szó, már az általam irányított hivatalban folynak. Ha e két nyelvtörvény módosítását sikerülne egy időben elfogadnunk, könnyebben elérhető lenne e jogszabályok kompatibilitása, világosabbá válhatna, melyik törvény mit szabályoz, s nyilvánvalóvá tehetnénk, hogy a két nyelvtörvény nem ellentétben áll, hanem szimbiózisban van egymással. Az idő sürget, a Híd szeretné, ha a Ház novemberi ülése tárgyalná e két jogszabályt.

Mire alapozza, hogy csökkenthető a jelenleg 20 százalékos küszöb a kisebbségi nyelvhasználati törvény esetében? 

   - A kisebbségi nyelvek használatáról szóló jogszabály módosítása során támaszkodni fogunk az Európa Tanács ajánlásaira, de érvelhetünk a nemzetiségi kisebbségek érdekeivel és kinyilvánított igényével, és most korántsem csak a magyar kisebbségre gondolok, hiszen a roma, a ruszin, az ukrán és a német kisebbség képviselői is a tízszázalékos határ elérését tűzték ki céljukul.

 

   - Az oktatási tárcánál nincs kisebbségi osztály, de létrejön, s ennek lesz a partnere a mi oktatásügyi alosztályunk. A két osztály készítené elő a jogi normákat, rendelkezéseket, együttműködésük garantálná az összhangot, hogy ne kelljen élnem a vétójoggal, ha a tárcánál mégiscsak olyan törvény- és szabályozástervezetek születnének, amelyek számunkra elfogadhatatlanok. Ehhez azonban módosítani kell a közoktatási törvényt, hiszen a jelenlegi nem definiálja, mi is tartozik a kisebbségi oktatásügybe. Amint látja, bárhová nyúlunk, hiány és hiány, amit pótolni kell, hogy helyükre kerüljenek végre a dolgok, s pozitívan erősödjék a nemzetiségi kisebbségek önidentitása.

   - A teljes kisebbségi oktatásügyet átfogó jogszabályok összehangolt megalkotását. Ez igényli a jelenlegi közoktatási törvény módosítását, mert nem kezeli a súlyának megfelelően a kisebbségi oktatásügyet. A tárcával közös feladatunk a tankönyvek, a tantervek koncepciójának kialakítása, a nemzetiségi kisebbségek nyelvén oktató iskolák módszertani igényeinek kielégítése, és hatáskörünkből adódóan kötelességünk felelősséget vállalni a kisebbségi oktatásügyben szerepet játszó intézmények, központi államigazgatási szervek perszonális politikájáért is. Mindezt megegyezésben rögzítjük az oktatási minisztériummal, s a hatásköri törvény módosításával lép majd érvénybe. A hatásköri törvény olyan feladatokat is ró a hivatalra, amelyek csak közvetve befolyásolják a kisebbségi oktatásügyet, de jelentős hatással bírnak. Ilyen például az emberi jogok tiszteletben tartására, és a multikulturalitás szerepére, a toleranciára ösztönző oktatás. Ennek elsődleges célja, hogy a hazánkban élő nemzetiségi kisebbségekről objektív, baráti szellemben oktassanak a szlovák tannyelvű iskolákban.

   - Nem vagyok boldog attól, hogy a koalíciós tárgyalások során partnereink elutasították a nemzetiségi kisebbségek jogállásáról szóló törvény módosítását, és nem támogatták a szlovák–magyar megbékélési alap létrehozását. De ami késik, nem múlik. Az úgynevezett hazafiassági törvény megszüntetésében, de még csak a módosításában sem született megegyezés. A megegyezés kompromisszum kérdése, és ezt a törvényt túlfűtött hazafiasságuk okán a kereszténydemokraták nem akarták megváltoztatni, és ez a másik két partnerünknek is kapóra jött. A jogszabályt törölni, vagy legalább módosítani kellett volna, de a kulturált, mosolygó nacionalizmus megint diadalt aratott. Mi tagadás, a nemzeti és az állami szimbólumok nemcsak nálunk, világszerte misztifikálódnak, ennek megfelelően üzenetük gyakran deformálódik, eltorzul, s nemegyszer az agresszív hazafiasság ihletőivé válnak. Tény, hogy ezek a szimbólumok sehol sem a pacifizmust sugallják, ezért aztán ahol egyszer már elfogadtak egy ilyen törvényt, ott nagyon nehéz a módosítása, és szinte elképzelhetetlen a törvény érvénytelenítése.