Új Szó-interjú Rudolf Chmellel a hivatala tevékenységéről

„Lemondtam volna, ha nem szavazzák meg”

Veres István  2011-07-02

INTERJÚ

A héten a köztársasági elnök vétója ellenére ismét elfogadta a parlament a kisebbségi nyelvhasználati törvény módosítását. Vállalható kompromisszum született, állítja Rudolf Chmel kisebbségekért és emberi jogokért felelős miniszterelnök-helyettes, akivel hivatala tevékenységéről beszélgettünk.

Mi lett volna, ha a kisebbségi nyelvhasználati törvényt nem szavazza meg a parlament?
- Lemondok. Az már akkora vereség lett volna, amely után nem lehet felállni, nem lehet továbblépni.

Hogyan jellemezné röviden a törvényt és a vitáját? Korábban azt mondta, nem teljesen elégedett a végső változattal.
- Indulatos vita volt, az ellenzék részéről nem a tárgyilagosság, hanem a magyargyűlölet jellemezte. A Szlovák Nemzeti Párttól nem vártam mást, mint primitív nemzeti radikalizmust, azt viszont sajnálom, hogy a Smer sem foglalkozott mással, csak azzal, hogy veszélyben a szlovák nemzeti tudat. Ha valóban fontosak lennének számára a szociáldemokrata hagyományok,nemígy viszonyulnának a kisebbségi nyelvhasználathoz és a szlovák–magyar kapcsolatokhoz. Elkeserítő, hogy ennél az erős pártnál a nacionalizmus eszménye felülmúlja a szociáldemokrata eszményeket.

Mit nyert Szlovákia a kisebbségi nyelvhasználati törvénnyel?
- Az ellenzék szerint nem volt szükség erre a törvényre. Richard Sulík is azt mondta, hogy ettől még nem nő az életszínvonal, legyünk minél hamarabb túl rajta. A szlovák társadalom nem fogékony a mások problémáira, igényeire, és ez nemcsak a kisebbségek elvárásaira igaz, hanem a szociálisan hátrányos helyzetűekre, a melegekre, az idős emberek helyzetére. Mindez púp a hátukon. A kisebbségi kérdés a szlovákok számára a magyarkérdéssel azonos, és elkeserítő, hogy egyes pártok az ellenszenv növelésével szerezhetnek szavazatokat.

A mindennapi gyakorlatban hol vesszük hasznát a törvénynek?
- A15 százalékos nyelvhasználati küszöb hosszú távon jelentős perspektívát ad a kisebbségeknek. Lehetővé vált, hogy bizonyos okiratokat a kisebbségek nyelvén is kiadjunk, a kétnyelvű nyomtatványokról és a földrajzi nevek használatáról nemis beszélve. Agyakorlatban egyébként eddig is működtek a dolgok, de most kaptak hatékonyabb törvényi támaszt.

A korábbi visszhangokból úgy tűnt, hogy a többi kisebség nem is igényli ezt a törvénymódosítást, csak a magyarok erőltetik.
- Meglátásom szerint leginkább a magyarok fognak leginkább élni az előnyeivel, bár el tudom képzelni azt is, hogy az ukránok vagy a ruszinok is használják a hivatalokban az anyanyelvüket. Az egyik smeres képviselő például azt bizonygatta, hogy a ruszinoknak ez a törvény nem kell. Amikor megkérdezték tőle, szlovák nemzetiségűként mióta foglalkozik a kisebbségi jogokkal, azzal vágott vissza, hogy pár nappal azelőtt a népszámlálási kérdőíven ruszinnak vallotta magát. Örvendetes, hogy ötvenakárhány évesen rájött, milyen nemzetiségű. Tavaly novemberben egyébként egyeztettünk kis lélekszámú kisebbségek képviselőivel, ők szintén helyeselték a nyelvhasználati küszöb csökkentését, ezek az érveink azonban az ellenzék számára nem jelentettek semmit. Az ellenzék programszerű magyarellenességére összpontosít. Az egész ellenzéki hozzáállás jellemzője, hogy a többségi nemzetnek joga van kijelenteni, mire van szüksége a kisebbségeknek. Egyszerre félelmetes és szánalmas ez a fajta egoizmus.

Az MKP, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala és a magyar kormány képviselői is azt állítják, az új törvény bizonyos esetekben visszalépést eredményezett.
- Elkeserítő, hogy az MKP is ezt kommunikálja. A törvénymódosítás hozadéka világosan mérhető. Tény, egy ilyen törvény beterjesztőjének számolnia kell azzal, hogy a jóváhagyásához szükség lesz kompromisszumokra. Törvénytervezetünk első változatával nagyon magasra tettük a lécet, s ez eleve feltételezte, hogy a tárgyalásokat a mindkét fél számára még elfogadható kompromisszumok keresése jellemzi majd. Ezt az MKP politikusai is tudják, hiszen voltak tapasztalataik, mennyi mindent kell feláldozni ahhoz, hogy egy kisebbségi identitással foglalkozó törvényt megszavazzon a szlovák parlament. A szlovák politika része, hogy a magyaroknak mindent fogvicsorgatva adnak meg. Még a keveset is. A kisebbségi nyelvtörvénnyel nem értük el ugyan a maximumot, viszont amit elértünk, az fölöttébb tisztességes egyezségnek tekinthető. A magyar kormány értékelését pedig nem szívesen kommentálnám. Azt a jogot nem vitathatom el tőle, hogy véleményezheti, de hadd ne kelljen ezeket a bírálatokat tudomásul vennem egy olyan kormánytól, aki nem veszi tudomásul annak a pártnak az érdekeit, amely ezt a nyelvtörvény-módosítást kiharcolta.

A kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló törvény tervezete is elkészült. Mi lesz a sorsa?
- A kisebbségi nyelvhasználati törvény körüli csatározások háromnegyed évig tartottak, ez pedig még egy ennél is bonyolultabb jogszabály. Még nincs olyan formában, hogy a kormány elé lehessen terjeszteni. A koalíciós partnerekkel most is kimerítő egyeztetések várhatók, ha minden jól megy, szeptemberben keríthetünk sort a tárgyalásokra.

Mi lenne a gyakorlati haszna ennek a törvénynek?
- Egyrészt emelkedne a kisebbségi kultúrák támogatására fordított éves állami támogatás, másrészt ez a támogatás a lehetséges mértékig automatikusan járna bizonyos területeken. A jelenlegi törvény szerint a kormányhivatal a felelős a kisebbségi kulturális tevékenységek támogatásáért, ami nem tekinthető átfogó megoldásnak. Ugyanakkor tudatosítanunk kell, hogy Szlovákiában nemcsak ez a törvény hiányzik, az érintettek már évtizedek óta igénylik azt a törvényt, amely százalékban meghatározva kötelezné az államot a kultúra támogatására.

Tehát a legtöbb akadály a pénzügyminisztérium részéről várható.
- Ha valamelyik területen növelni szeretnénk a meglevő pénzkeretet, azt a pénzügyminisztérium általában nem nézi jó szemmel. Emellett a kulturális minisztérium részéről is számolunk bizonyos ellenállással. Szeretnénk ugyanis megreformálni a jelenlegi támogatási rendszert, például azzal, hogy egyes pályázók hosszú távú támogatást is kaphassanak. Jelenleg a költségvetési év a mérvadó, és minden évben pályázni kell, a pénzt a legjobb esetben is félév táján utalja az állam. Ezt így tovább nem lehet fenntartani, mert problémát jelent egyegy hagyományos kulturális rendezvény, folyóiratok vagy társadalomkutatási vonatkozások esetében is. Úgy látjuk, bizonyos esetekben érdemes lenne minimum három évre megítélni a támogatást. Normatívan szeretnénk támogatni továbbá bizonyos intézményeket, társulatokat, amelyek a kisebbségi kultúra fő hazai zászlóvivői. Ezzel a kisebbségi kultúra támogatását a politikai változásoktól is részben függetlenítenénk.

Min dolgozik még a hivatal?
- Remélem, őszre elkészül az állam kisebbségpolitikai elveinek kidolgozása is. Ezzel részben azt is szeretnénk kompenzálni, hogy a többi kormánypárt miatt nem kerülhetett be a kormányprogramba a kisebbségek jogállásáról szóló törvény kidolgozása és jóváhagyása.

A hatásköri törvény a kulturális miniszter mellett az okatásügyi minisztert is arra kötelezi, hogy kisebbségi kérdésekben együttműködjön az ön hivatalával.
- Ez a törvény idén január elsejével lépett életbe, akkor kezdhettük el a kisebbségi kultúráért és a kisebbségi oktatásért felelős osztályok kiépítését. A törvényben az áll, hogy közösen vegyünk részt az említett kérdéskör jogszabályainak megalkotásában, a döntéshozatal joga viszont az említett két tárca vezetőjének kezében van.

Milyen hajlandóságot lát az együttműködésre az oktatásügyi tárca részéről?
- Legutóbbi tárgyalásunkat hasznosnak minősítem. Sikerült ugyanis tisztáznunk az igényeket és a prioritásokat. Az oktatásügyi koncepciót és a közoktatási törvény módosítását illetően egyértemű megállapodás született: önálló fejezetet kap a kisebbségi oktatás kérdésköre. Előrelépés történt a történelemtankönyvek terjesztésével, és a Kovács–Simon-féle Történelem tankönyv harmadik részének megjelenésével kapcsolatban is. Elköteleztük magunkat, hogy az elmúlt esztendőben tapasztalt, meglehetősen mérsékelt együttműködés után negyedévente tárgyalóasztalhoz ülünk.

Elégedett hivatala az eddigi munkájával?
- A hivatal óriási átalakításon ment át, a kisebbségi kulturális és emberi jogi hatáskörökön kívül egy sor más témával is foglalkozik. Rengeteg olyan dolog összpontosult itt, amelyet az előző kormányzati ciklusban a Smer azért csoportosított ide, hogy rálátása legyen a pénzekre, a támogatások elosztására. Például az uniós alapokra, és számos olyan dologra, amelyeknek semmi közük a kisebbségi vagy az emberi jogokhoz. Az akkori 220 fős állomány helyett most 38 ember dolgozik itt, a kisebbségi, emberjogi témakörökben jártas szakemberek, most már ezekkel a területekkel foglalkozik a hivatal. A kisebbségi nyelvhasználati törvény is komoly erőpróba volt. Fontos eredmény az is, hogy a Kormány Kisebbségi, Emberi Jogi és Nemi Egyenlőségi Tanácsa átalakult és fennmaradt, hiszen az elmúlt időszakban a kormány nagyon sok régi, formálisan működő tanácsadó szervet szüntetett meg. Atanács bizottságai dolgoznak, akcióképesek, és bár ezt a polgárok a mindennapok szintjén nem érzékelik, jelentősen befolyásolják a kormány döntéseit. Részt vettünk az RTVS-ről szóló törvény előkészítésében, s elértük, hogy a kisebbségek lakossági számarányuknak megfelelően kaptak műsoridőt, s tőlük függ, élni tudnak-e vele.

Lovász Attila, az RTVS nemzetiségi szerkesztőségeinek igazgatója lapunknak nemrég azt nyilatkozta, hogy erre sem esélyt, sem igényt nem lát.
- A törvény garantálja a bővebb időkeretet. Részben az RTVS-ben dolgozóktól függ, hogy a rendelkezésre álló eszközök révén mikor élnek a lehetőséggel. Ha nincs rá igény, akkor sem árt senkinek, hogy a törvény biztosítja a lehetőséget.

Nem bánta meg, hogy visszatért a politikába? Milyen érzés hetvenhárom évesen miniszternek lenni?
- A kérdés nem az, hogy számomra ez mennyire jó, hanem hogy látom-e értelmét vagy sem. Vállaltam a felelősséget, s noha sokszor sziszifuszi küzdelemnek tűnik, végzem a munkám. Úgy látom, hogy a hatásköröm révén néhány témakörben kedvező irányban mozdultunk el, és arra is látok esélyt, hogy a jövőben ez több dologgal kapcsolatban is elmondhatom.

A néhány héttel ezelőtt zajlott pozsonyi melegfelvonulás szervezőit támogatásáról biztosította, a rendezvényen végül nem jelent meg. Miért?
- Prágában volt egy fontos konferencia, én tartottam a megnyitó előadást.

Március 15-én, a Petőfi-szobornál tartott közös koszorúzáson sem vett részt. Külön koszorúzott, és azt nyilatkozta, nem szívesen jár tömegrendezvényekre.
- Ez igaz. Évek óta megkoszorúzom Petőfi szobrát – csendes tisztelgéssel.